A Full Moon blog bemutatkozik


Kedves Látogató!


Üdvözöllek nálam!

Ezen a blogon egy teljesen új történetet olvashatsz, és egy teljesen új főhős mindennapjait kísérheted figyelemmel. :)

15 év telt el a Breaking Dawn óta.
Nessie felnőtt, és Jacobbal összeházasodtak.
Hamarosan gyermekük is született, egy kicsi Jake. :)
A Jaed Cabil Black nevet kapta. Nessie adta neki ezeket a különös keresztneveket, követve édesanyja, Bella példáját, ő is mozaik neveket alkotott.
Jaed = Jacob + Edward
Cabil = Carlisle + Billy

A fiú gyorsan fejlődött, de nem annyira, mint Nessie.
5 év alatt 16 éves tinédzser lett belőle, és ekkor lelassult a folyamat.
Senki sem tudja, miért. Valószínű a farkas génekhez lehet valami köze.

Nessie, Jacob és Jaed Forksban élnek Billyvel.
Jake Esme segítségével átalakíttatta a házat, hogy kényelmesen elférjenek.

Jaed a Forksi gimibe jár. A rezervátumit túl unalmasnak találta. Természetesen a többi diák tart tőle, és ezt ő túlságosan is élvezi.

Nos, hogy mi történik ezzel a titokzatos ember-, vámpír- és farkasgénekkel megáldott fiúval?

Itt megtudhatjátok. ;)
A történet címe
full moon vagyis telihold .
A friss fejezetek felkerülésének időpontjáról a főoldalon tájékozódhatsz. :)

Jó olvasást! :)

Érezd jól magad nálam, és kérlek, írj kommentet!!! :)

Köszönöm!


Abigel


Characters of the story



Idézet

„Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.”

Charlotte Brontë

2010. június 26., szombat

4. Változás (4. rész)



Ajánlás:


A Full Moon teljes 4.  fejezetét Drága Olvasómnak, Atyusnak ajánlom nagyon nagyon nagyon nagyon sok szeretettel és őszinte hálával!

Köszönöm a meglepetést! :)
Köszönöm, hogy elkészítetted ezt a fantasztikus dizájnt az oldalhoz! :)

Sok puszi Neked!
Köszönöm, hogy velem vagy! :)

Aby




AHOGY PRÓBÁLTAM HELYRE RAKNI MAGAMBAN A TÖRTÉNTEKET; végül is arra jutottam, hogy Alice következtetése a legvalószínűbb magyarázat, miszerint Beth által emberibbé válok.
Nem állt rendelkezésemre túl sok idő, hogy ezen gondolkodjam. Az óra kijelzőjén a percek vészesen haladtak a Seth-tel megbeszélt időpont felé.
Figyeltem a karjaimban békésen szendergő angyalt, és a szívem üteme vészesen kezdett felgyorsulni.
Lassan hajoltam közelebb hozzá, ujjaimat kifűztem az övéiből, majd kisimítottam az arcából egy kósza tincset.

- Ébredj, Angyalom! – mormoltam a csodás látvány hatására rekedtté vált hangon.

Kézfejemmel megcirógattam az arcát. Apránként ébredezni kezdett, halkan nyöszörgött, majd nagyot nyújtózkodott.

- Jó reggelt! – mondta még lehunyt szemekkel.

- Még nem az – válaszoltam, miközben elmosolyodtam.

A terv már megfogalmazódott bennem, és kész voltam végrehajtani.
Beth már jól tudta, mire készülök, a szíve elmulasztott egy dobbanást erőt gyűjtve a vad vágtához, ami ezután következett.

„Meg fog csókolni… Érzem, és annyira várom… Olyan finomak a csókjai, és figyel rám, nem engedi, hogy rémképeket lássak. Csak a vágyat érzem a csókjai iránt.” – hallottam meg selymesen lágy hangját a fejemben.

A gondolatai melengették a szívemet, és egyben fel is bátorítottak.
A szirénem ajkai elnyíltak, a légzése felgyorsult, mialatt még mindig csukva tartotta a szemeit. Finoman megcsókoltam, majd gyönyörű arcának minden pontját feltérképeztem a számmal, újra rátalálva a lágy puhaságra. A nyelvemmel körberajzoltam ajkainak ívét, mire felnyitotta szépséges pilláit. Mélyen belenézett a szemembe, és én elmerültem tekintetének hívogató hullámaiban.
Kínzó lassúsággal kalandoztam beljebb, nyelvemmel kutatva az övé után. Mikor rátaláltam Beth elégedetten belenyögött a csókunkba, karjai a nyakam köré fonódtak, nyelve pedig hevesen huncut fogócskába kezdett az enyémmel.
Tudtam, hogy készülődnünk kellene, de nem voltam képes parancsolni az ajkaimnak és a rám törő beteges vágynak, amit kezdett vészesen felkorbácsolni.
Közelebb húzódtam hozzá, a feje alatti kezemet lejjebb csúsztattam alatta, egészen a derekáig, majd a takaró alatt szorosan magamhoz öleltem, tekintetemmel fogságban tartva gyönyörű szemeit.
Végül erőt vettem magamon, és sikerült ajkaimat elszakítani az övéitől.

- Seth, a barátom vár minket – mondtam, mikor sikerült visszanyernem a józanságomat. – Úgyhogy készülődnünk kellene – néztem a szemébe csalódottan.

„A barátja?... Eddig még nem említette.” – morfondírozott magában, majd határozottan bólintott.

Kedvetlenül feltápászkodtam, miután lemondóan apró csókot leheltem a homlokára.
Beth egy hatalmas sóhaj kíséretében kelt ki az ágyból.

- Szeretnél először te menni a fürdőbe? – kérdezte már a gardróbja előtt állva.

- Menj csak nyugodtan – somolyogtam, kinyitva a ruhászsákomat.

A szemem sarkából láttam, hogy zavartan guggol le a szekrény előtt, majd matatni kezd az aljában.

- Úgy gondoltam, hogy a mai programhoz ez lenne a legmegfelelőbb öltözék a számodra – léptem a háta mögé.

A lélegzete elakadt, lassan egyenesedett fel, azután felém fordult. A szemei abban a pillanatban vészesen kikerekedtek, ahogy meglátta, mit tartok a kezemben.

- Nem, nem, nem – tiltakozott elhaló hangon. – Én nem… Nem akarok – rázta meg erősen a fejét.

Olyan bájos volt, ahogy a félelmei bekúsztak az elméjébe, és elárasztották a gondolatait.

- Az én kedvemért – búgtam lágyan, miközben ajkaimat félmosolyra húztam, még egy eszközt bevetve, hogy meggyőzzem, jól fogja érezni magát. – Csak a biztonság kedvéért hoztam – mondtam ártatlan arckifejezéssel.

Beth gyanakvó tekintettel meredt rám, összehúzva szépen ívelt szemöldökét.

„Felveszem, de nem megyek a vízhez egy méternél közelebb!” – határozta el magát.

Egy határozott mozdulattal kitépte a kezemből anyám szörfruháját – amit indulás előtt kivettem a szekrényéből, hiszen feltett szándékom volt, hogy Beth is velem együtt álljon a deszkán –, majd dacosan kiviharzott a szobából.


Amíg ő a fürdőszobában készülődött, addig én magamra öltöttem egy fekete bermudanadrágot, aminek az oldalán vörös lángnyelvek díszelegtek. Majd a feleslegessé vált ruhadarabokat beletettem a zsákba.

Beth visszatért a szobába, s mindkettőnk lélegzete elakadt.

„Úristen!... Milyen izmos… és… gyönyörű…” – vizslatott végig félszegen.

A szürke, testhezálló szörfruha úgy simult csodás alakjára, mint akire ráöntötték. Szépséges idomait sokat sejtetően takarta el.

- Nagyon jól áll – léptem oda hozzá, mire nagyot nyelt.

Szemei akaratlanul siklottak végig rajtam.

„Bárcsak fele annyira gyönyörű lehetnék, mint Ő.” – sóhajtott fel keserűen.

„Ebben is Bellára hasonlít, tényleg kell lennie valami rokoni kapocsnak!... Ahogy Bella, Ő sem látja tisztán magát.”

- Gyönyörű vagy – leheltem lágy csókot a homlokára, szavaimmal igyekeztem a tudomására hozni, hogy számomra Ő a legszebb Angyal a világegyetemben. – Felhívom Sethet, hogy késni fogunk – mondtam, a kezemben lévő készüléken már tárcsázva is Seth számát.
Kettőt kicsengett, mire felvette.

- Na, mi az? Csak nem elaludtatok? – szólt bele Seth a telefonba.

„Pajti! Ha tudnád!” – húztam össze a szemöldököm.

- Valami olyasmi – válaszoltam végül. Seth kivételesen fején találta a szeget. – De egy fél órán belül ott leszünk – ígértem.

- Oké. Akkor a szokott helyen várlak titeket, és elhoztam a deszkádat – mondta, válaszolva a ki nem mondott kérdésemre.

Bár tudtam, hogy Alice úgyis résen lesz, mint mindig.

- Rendben. Köszi – nyomtam ki a készüléket. – Reggeli? – fordultam vissza Beth-hez, aki bizonytalanul bólintott.

A szokásos müzli után útnak indultunk.


Negyed tíz után öt perccel leparkoltam az óceánhoz legközelebbi parkolóban, már messziről jól láttam Seth-et, aki a deszkákat egymás mellé a homokba állította. Természetesen ő is jól tudta, hogy megérkeztünk, és érdeklődve figyelt minket.

- Itt vagyunk – jelentettem ki Beth felé fordulva.

Egész úton különböző teóriákat fabrikált magában arról, hogy hogyan fog a mai nap folyamán vízbe fulladni, de mégis az tetszett a legjobban, amelyikben együtt leltük halálunkat. Erre muszáj volt felnevetnem, amit nem vett igazán jó néven.

- Aha – motyogta.

Rávillantottam egy félmosolyt, majd kiszálltam, megkerülve a kocsit kinyitottam Beth-nek az anyósülés felőli ajtót.

- Hölgyem – mondtam pimaszul.

„Jaed! Szégyellhetnéd magad! Szegény lány halálra van rémülve, te meg itt szórakozol vele.” – dorgáltam meg magam gondolatban, de túlságosan is boldog voltam a tudattól, hogy Beth velem tölti napot, minthogy azon agonizáljak, hogy az alaptalan félelmein túlságosan jól szórakozom.

Erősen kifújta a levegőt, majd miután kiszállt rosszalló pillantást vetve rám, elindult.

„Olyan bájos, amikor mérges.”

Miután beértem, megfogtam a kezét. Szótlanul sétáltunk le a partra.

- Helló, Pajti! – intettem oda Seth-nek, miközben gyors léptekkel haladtunk felé.

Legalábbis Beth szokatlanul gyors tempót diktált.

- Beth, ő itt Seth Clearwater. A legjobb barátom – mutattam be a velünk szemben álló fiatal fiút.

- Szia – mosolygott Seth.

- Szia! Elisabeth Katie Dawn vagyok. Beth röviden – hadarta el az Angyalom a szokásos bemutatkozást, majd megejtett egy halvány mosolyt.

Seth vigyorogva bólintott.

- Akkor? Készen állsz? – fordult hozzám.

- Igen – válaszoltam, tekintetemmel még mindig Beth arcát fürkésztem.

Dühös volt. Rettentő dühös, de leginkább magára, és az ügyetlenségére.

- Az én kedvemért – suttogtam a füléhez hajolva. – Egyetlenegy hullám – ígértem.

Amint meghallotta a hangomat elvétett egy légvételt, majd a szíve ötszörös ütemmel kezdett dübörögni a mellkasában.

- Nem – válaszolta dacosan. – Ne haragudj – sóhajtotta.

- Beth – ejtettem ki lágyan a nevét, gyengéden az álla alá nyúltam, miközben Seth már kezében a deszkájával a víz felé tartott. – Esküszöm, hogy semmi bajod nem eshet mellettem – mondtam ki a nyilvánvalót. – Ígérem, hogy óvatos leszek. Csak egyszer, kérlek – unszoltam.

„Nem, nem akarok! Félek!... Ügyetlen vagyok, és amilyen balszerencsés is, biztosan vízbe fulladok!” – hallottam meg újra a félelmeit a fejemben. – „Akkor majd szellemként visszatérek, és annyit mondok a szemébe nézve, hogy: Ugye én megmondtam?”

Igen, reggeli közben figyelmeztetett, hogy még sosem szörfözött, és nem is áll szándékában, mert biztosan baleset érné, de nekem más terveim voltak.

- Egyszer – suttogta végül.

- Egyszer – egyeztem bele.

Lassan odasétáltunk a homokban álló szörfdeszkámhoz.
A nap még nem mutatta meg magát igazán, melengető sugarai csak néhol sejlettek át a felhőkön ott, ahol utat találtak maguknak. A bőröm nem csillogott feltűnően, de a szemem sarkából láttam, hogy Beth egy pillanatra sem veszi le rólam a tekintetét.

„Annyira gyönyörű. Hogyan lehet ilyen gyönyörű? Ez már nem is emberi.”

„Oh Beth, ha tudnád!” – emeltem égnek a szemeimet.

Egy mozdulattal lerúgtam a cipőimet, de neki már nem ment ilyen könnyen ez a művelet.
Miután mégis sikerült harmadik próbálkozásra megszabadulnia a lábbeliktől segélykérően a szemembe nézett.
A szabad kezemmel kihúztam a szürke, durva szemcsés homokból a deszkát, megindulva a hívogató kristálytiszta óceán felé, amit annyira szerettem.
A víz, a vámpírok második otthona a szárazföld után, ahogy az enyém is. Igaz, hogy én nem bírom mértéktelenül éltető levegő nélkül, ahogy a családom nagy része, de nem panaszkodhatom.


A homok halkan ropogott a talpunk alatt, finom hidegséggel érintette a bőrünket. Ahogy az azúr-zöld hullámok siklottak a part felé egyszer csak lágyan körbeölelték a lábunkat, kellemes langyossággal hívogatva egyre beljebb.
Beth a víz alatti talajt kémlelte, gondolatban rettegett, hogy megbotlik. Gyengéden megszorítottam a kezét, akaratlan reakcióként elméjének félelmeire.
A már derékig érő víz felszínére helyeztem a deszkát, majd finoman megragadva Beth derekát, segítettem neki felülni rá. Egy határozott mozdulattal elhelyezkedtem mögötte.

- Óvatos leszek, ígérem, és vigyázok rád! – erősítettem meg újra az ígéretemet.

Az Angyalom határozottan bólintott, a fejében cikázó rémképek kezdtek kevésbé rémisztőekké válni.

Mindkét karommal evezni kezdtem, a mozdulataimat engedelmesen követte a víztükör, a tenyereimet lágyan simogatta a langyos nedvesség, ahogy egyre beljebb sodort minket.
Megérkezett a következő hullám. Felálltam a deszkán, Beth-t óvatosan magammal húzva.

- Ne félj – mormoltam selymes hajzuhatagába, amikor éppen elindítottak minket a fodrozódó habok lefelé.

Szorosan a karjaimba zártam Őt, nem esett nehezemre megtartani az egyensúlyt.

- Nyisd ki a szemed – susogtam, ahogy a gondolataiból kihallottam, hogy lezárta szépséges pilláit.

Összerezzent, de készségesen engedelmeskedett.

„Ez… ez gyönyörű!” – álmélkodott elméjében.

Egész testében remegett, de a félelmeiért kárpótolta a látvány, ami elégedettséggel töltött el.

„Mégsem fog szellemként kísérteni? Bár már így is azt teszi! Ha tudná… Igaz, Jaed?” – mosolyodtam el keserűen.


Éppen egy újabb hullám felé eveztem, amikor Seth elvesztette az egyensúlyát a deszkán, a habok tetején, és a vízbe zuhant.

- Úristen! – kiáltotta sikítva Beth, kezeit a szája elé kapva.

„Meg fog fulladni! Jézusom!... Ilyen az én balszerencsém, nem én halok meg, hanem egy ismeretlen fiú amiatt, mert én is itt vagyok!” – pánikolt egyre jobban.

Elfojtottam a nevetést, mert biztosan félreértette volna, de nagyon is nehezemre esett, hogy ne törjön mégis elő belőlem. Seth jó úszó, és neki sem esik nehezére sokáig a víz alatt maradni, bár ebben is lepipálom, mint mindenben – jelent meg az arcomon mégiscsak egy halvány mosoly.

- Meg fog fulladni – mondta ki az Angyalom hangosan is baljós feltevését, ijedt tekintettel rám meredve. – Tennünk kell valamit – nézett rám elméjében megoldás után kutatva.

- Ugyan dehogy – ráztam meg a fejem. – Ne aggódj, mindjárt felbukkan.

Ahogy ezt kimondtam, Seth feje felbukkant a deszkánk mellett.

- Áááá – sikított fel Beth azonnal rémületében.

- Bocsi – kacagta a fiú. – Azért ennyire nem vagyok ijesztő.

„Halálra van rémülve, te meg itt szórakozol?... Jó tudom, én se vagyok különb. Amúgy szép esés volt!” – üzentem barátomnak gondolatban.

„Nem volt szándékos! Kösz!” – kacsintott Seth.

Hirtelen a fülembe bekúsztak Beth szívének hangjai, a dobbánásai rendszertelenek voltak. A tekintetemet azonnal felé fordítottam. Egyik keze a mellkasán pihent, a másikkal görcsösen szorította a deszka szélét.
Átfogva a derekát közelebb húztam magamhoz, s a fejét rögtön a mellkasomra hajtotta.

- Nyugodj meg – mormoltam a vízpermettől nedves, selymes hajzuhatagba.

Gyengéden ringatni kezdtem, hátha ettől hamarabb sikerül megnyugtatnom Őt. Gondolatban pedig Seth-et korholtam, hogy ne merjen még egyszer ilyet csinálni.

- Ne haragudj – nézett ártatlan kutyaszemekkel az Angyalomra a deszka szélére támasztott karjaira hajtva a fejét.

- Semmi baj – motyogta elhalóan. – Mindjárt elmúlik. Ez amolyan pánikroham – adott magyarázatot a történtekre.

„Jaed! Mekkora egy marha vagy! Erről tudnod kellett volna! Hogyhogy nem vetted észre???... Bezzeg a hormontúltengést élvezed!” – keseregtem a figyelmetlenségemen.

- Miért nem szóltál erről? – kérdeztem, és éreztem, hogy a már-már ismerős remegéshullám végigfut a gerincemen, de sikerült visszafojtanom.

- Nagyon ritkán fordul elő, és nem is igazán fontos – válaszolta suttogva.

- Nekem fontos – leheltem lágy csókot a szaporán lüktető halántékára.


Kis idő elteltével Beth-nek sikerült megnyugodnia, és még jó pár hullámot meglovagoltunk. A végére egészen lelkessé vált. A közeli sziklákon megtört a délutáni nap sugarainak fénye, milliónyi vakítóan fehér szikrát szórva szerteszét a tisztán kéklő égbolt felé.

Seth-tel tűzet gyújtottunk a parton felhalmozott uszadékfából, ami nekünk, kettőnknek nem lett volna fontos, de Beth teljesen átfagyna, ha nem szárítkozna meg. Az indián fiú a parton heverő egyik törölközőt odanyújtotta az ölemben kuporgó lánynak, aki készségesen megköszönte, majd elvette tőle azt.

- Régóta laksz Forksban? – kezdeményezett Seth beszélgetést az Angyalommal, a tűz másik oldalára helyezett farönkön, velünk szemben helyet foglalva.

- Kilenc éves voltam, mikor ideköltöztünk – válaszolta Szerelmem fejét a mellkasomon pihentetve. – A keresztanyánkkal, anyukám nővérével – folytatta.

„A szüleire ne kérdezz rá!” – súgtam Seth-nek gondolatban. – „Meghaltak!”

„Rendben.” – üzente vissza.

- De gondolom még sosem jártál ezen a parton – váltott ügyesen témát.

- De, még kiskoromban, amikor ideköltöztünk, olyan tízéves korom körül, azóta nem, sajnos – motyogta Beth.

Gondolatban hálás volt Seth-nek, hogy érdeklődik iránta, és figyelmet fordít rá, bár eléggé elfáradt, a szépséges szemei lassan, de biztosan kezdtek leragadni.

- Hát ez öreg hiba – mosolygott barátom kedvesen. – De sebaj! Ma bepótoltad – bólintott elismerően. – Újra megismételhetnénk ezt az édes hármast a közeljövőben – nevetett fel.

- Aha, az jó lenne – egyezett bele az Angyalom, majd elszenderedett a karjaimban.


Tíz óra múlt, amikor leállítottam a halkan duruzsoló motort a szokott helyen. Beth csendesen aludt az anyósülésen. Megkerültem a kocsit, majd az ölembe véve megindultam a ház felé.
Mad és Adam sosem léptek be a szobájába, ha Ő nem volt itthon, így nem fedezhették fel a rólam árulkodó jeleket.

A ház üres volt, mindketten éjszakai műszakot vállaltak ma éjszakára, így – a szomszédok miatt természetesen körültekintően – nyugodtan besétálhattam a főbejáraton.
Beth-t a karjaimban tartva, óvatosan nyúltam a lábtörlő alá a kulcsért, nehogy felébresszem.
Egyenesen az emeletre vittem, majd gyengéden a lábaira állítottam, a derekánál fogva finoman megtartottam.

- Ébresztő Csipkerózsika – mormoltam lágyan, közel hajolva ajkaihoz.

A víz felerősítette édes vérének illatát, a testéből áradó zamatok keveredtek a levegőben. Alig hallhatóan nyöszörgött, majd felnyitotta szépséges pilláit.

- Ne haragudj, csak azért ébresztettelek fel, hogy át tudj öltözni – szabadkoztam, bágyadt tekintetét látva.

- Semmi baj – dünnyögte, majd finoman kiszakítva magát az ölelésemből az ágyhoz lépett.

Kivette a pizsamáját a párnája alól, és elsietett a fürdőszobába.

Elhelyezkedtünk a szokásos „alvós helyzetünkbe”, miután én is elvégeztem a tisztálkodási rituálét. Kivételesen letusoltam, mert le akartam mosni a sós víz áztatta bőrömet.


Verejtékben ázva ébredtem. Hajnali fél egy múlt. Éreztem, hogy izzadok, őrjítően melegem volt, de ugyanakkor vacogtam. A gerincemen újra és újra végigfutott az a bizonyos remegéshullám, a bensőmet majd szétvette az irdatlan düh, amit nem tudtam hová tenni.
Ordítani akartam, kiadni a mérgemet.
Nem kockáztathattam. Lágy csókot leheltem az Angyalom homlokára, villámgyorsan felkeltem mellőle – olyan óvatosan, amennyire gyenge józanságom engedte –, vigyázva, hogy még véletlenül se ébresszem fel Őt.
A kitárt ablakból még egy utolsó pillantást vetettem a szívemet rabul ejtő szirénre, és kiugrottam az ablakon, aztán egyenesen befutottam a fák közé.

17 megjegyzés:

  1. Szia Aby!

    Nagyon tetszett ez a fejezet, olyan jó volt erre ébredni, hogy egyből olvashattam. Fantasztikus ez az erős érzelem kettőjük között, nagyon gyönyörűen írod a csók jeleneteket is. Beth félelme a szörfözéstől nagyon aranyos. Nagyon várom már, hogy mi történik, hogy lehet ítt abbahagyni? Nagyon várom a folytatást.
    Puszi: Judit

    VálaszTörlés
  2. Szia Aby!
    Itt van a beígért kommenntem! Most keltem, és az első dologm ez volt:D
    Szóval természetesen ezt is imádtam, mint a többit:) Főleg a szörfözős résztxD Szegény Beth...
    Olyan aranyosak együtt:)
    Meg (mint már msnen is mondtam) imádom Jaed beszólásait magára:DxD
    Ennyit tudtam írni így (kora?xD) reggel...legközelebb jobban összekapom magam, ígérem!:D
    És bocsi, hogy ilyen kaotikus lett, nem egészen ébredtem még felxD
    Puszi!!
    Inka
    p.s.:Át fog változni?:O:D

    VálaszTörlés
  3. Jó "reggelt" Nővérkém!:)

    Ugye tudod, hogy az ilyen véggel az őrületbe kergetsz?*rosszalló nézés* Mi lesz Jaed-el? Mit tartogatsz a tarsolyodban? Hmmmm???

    Szegény Beth-el sajnos együtt éreztem, én is pánik rohamot kaptam volna a helyében!

    A fejezet nagyon nagyon és még annál is jobb lett! Ezért megéri várni :P

    Millió puszi: Húgod- Hencii

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Mondtam, hogy el fogom olvasni, és el is olvastam azonnal ébredés után. :)

    Mit mondjak? Az egész nagyon tetszett, és várom már a... tudod melyik részt! ;)

    Legnagyobb bánatom, hogy Jade2 keveset szerepelt. :(
    De volt helyette BooBooka XD Bocsi, mármint Seth :D

    Ja, és az a hormontúltengéses rész is jó volt. Na meg, hogy mennyit paráztál, hogy nem tudsz szörfözni, aztán meg tessék, milyen szépen leírtad. :)

    Pusza, Krisz

    Team Jaed2 és Seth XD

    VálaszTörlés
  5. Jó reggelt Baby!
    (Lassan már Neked is "reggel" lesz. hihi)

    Én is jöttem a beígért kommenttel. Bár bevallom, újra is olvastam :$, meg már a reggelin és egy meggyes lepény sütésen is túl vagyok. xD
    De még úgyis alszol :P, szóval remélem, megbocsátod. :$

    Ez is eljött: a nekem ajánlott feji utolsó része. Először is köszönöm Neked, az egészet! Imádtam minden sorát, ez a kedvenc fejezetem eddig! :) Sok-sok puszi érte! :*

    Kezdem az elején.
    A reggeli rituálé gyönyörű volt. A csókjeleneteket tényleg elképesztő érzékletességgel tudod leírni. :) Mindig olyan "sóhajos"-ra sikerülnek. Csodálatos, de komolyan! Annyira édesek! :)

    Beth félelmein jót mosolyogtam. xD Szegénykém nagyon megrémült, de a végére egészen belejött. Imádom a tengert, szóval el tudom képzelni, mennyire gyönyörű látványt nyújthat szörfözés közben (bár még én sem szörföztem. Srácok, ki visz el? xD Edward, Jake, esetleg Jaed? Hmm? Ebben a sorrendben? hihi xD)

    Jaed nem is volt annyira kíméletlen, rosszabbra számítottam. Bírtam, mikor Beth próbált dacoskodni. xD Hogy is lehetne ellenállni Jaed-nek? *sóhajtás*

    Egyébként gratulálok a szörfös részhez! Szuper lett! Megküzdöttél vele, de nagyon megérte, imádtam! *buksimi* :)

    Seth tök édi volt, bár jól megijesztette szegény Betht. Nagyon előttem van, ahogy a deszkára támaszkodva ártatlan boci-(kutya)szemekkel, bűnbánóan néz és elnézést kér. :) Csípem Sethet! ;) xD

    Pánikroham? Bár annyira nem lepődtem meg, ismerve Betht, meg a múltját...
    Jaed nagyon aranyos volt, ahogy nyugtatgatta. <3
    Szerencsére nem volt komolyabb gond.

    A vége pedig, már megint függőben. -.- Kikészítesz, Te csaj! xD
    Én nem tippelek, mert úgyse jön be, de már nagyon kíváncsi vagyok! (Ezt veheted célzásnak!) Legalább a kedvemért lezárhattad volna kicsit jobban. 8-) Na mindegy, talán egyszer megszokom...
    Vagy nem. xD

    Már a "vétel" akadozását sem értem Bethnél. Jaed most folyamatosan hallotta a gondolatait, ha jól vettem ki. Még egy kérdés, amin zakatolhat az agyam. Kössz! :P

    Na azt hiszem, most már elég giga lett. Nem lehet panasz. xD

    Szép napot Neked! Hamarosan beszélünk!
    Cupp:
    Atyusod

    VálaszTörlés
  6. Abigel! Ez remek fejezet lett! A szörfözős rész haláli volt. Seth nagyot alakított, de azért Beth-t sajnáltam, hogy megijedt :S

    Vajon mi történik Jead-del? Valami fura dolog az tuti... :D

    Nagyon jó lett :D

    Ella

    VálaszTörlés
  7. Szia Aby!
    Imádtam ezt a fejezetet, és már nagyon vártam.
    Ennél jobbra el se lehetett volna képzelni!
    Csodás :D

    Nagyon tetszett a szörfözős rész, meg a kiss scene is xD !

    És itt vannak a nagy rejtélyek! Ugyan mi történhet a drága Jaedünkkel? Csak nem feltámadtak benne a farkasgének?
    Számomra ez a jelenet ahhoz hasonlított, mint amikor szeretett vérfarkasaink alakot váltanak!

    Beth nagyon szerencsés, hogy van neki egy ilyen cuki vámpír-vérfarkas-ember pasija ^^
    De azért jó, h Jaed nem előtte változott át, ha már egyáltalán átváltozik.

    Na, befejezem, mert nem teljesen vagok magamnál, úgyhogy nem válallok felelősságet az után, amit írtam. xD

    Puszi Neked: Nóri-húgid (:

    VálaszTörlés
  8. Szia Aby!
    Háztartási teendőim miatt,csak most értem ide.
    A pánik roham nekem is megvolt a szörfözős résznél,víziszonyom van.Szóval pánikoltam rendesen,mer nagyon megírtad és nagyon beleéltem magam.Annyira elképzeltem ahogy Beth a deszka szélét szorongatja. Hú kivert a víz!
    Azok a gyengéd csókok nagyon sokat sejtetnek!
    Nagyon várom már azokat az izzadós,dühös,remegéses......ugye úgy lesz?

    VálaszTörlés
  9. Szia Csajszi!

    Nekem teljesen egyértelmű, hogy mi történik ezzel az édes fiúval, mondjuk elég sokat beszéltünk már róla, hogy nekem ne legyen homályos a dolog :D

    Nagyon aranyosak voltak együtt, meg ahogy Beth elaldudt, meg minden. Igazán tetszett.

    nagyon várom a folytatást, mert most jönnek majd még az izaglmak... :))

    Pusszancs: Stigu _@/"

    Ui.: alig kell már aludni az Eclipse-ig :D A gipszet már előkészítettem a kezemnek :D

    VálaszTörlés
  10. Szia!!
    Nagyon aranyos volt Beth és Jaed kis hullámlovaglásai ám a pánikrohama lánynak érthető volt azok után a sokk hatások után...Seth pedig egy életvidám jópofa kedves srác..
    Jaeddel pedig mi történt nem értem.., mi történhetett??
    Beth és Bella tiszta párhuzam meglepődnék ha beleraknád hogy rokonok...:P
    Melinda

    VálaszTörlés
  11. Szia!

    Miután ráakadtam az oldaladra, két nap alatt elolvastam az egészet egy szuszra, és most végeztem.
    Izgalmasan írod meg a történetet, nem tudtam itt hagyni a gépet (tegnap este éjfélkor mentem aludni:)
    Bár vannak sejtéseim a történet folytatásával kapcsolatban... pl. sztem Jaed farkas énje fog előtérbe kerülni, át fog változni. Hisz már eszik is, alszik is.
    Arra kiváncsi lennék, hogy olykor miért nem hallja Beth gondolatait, de sztem Beth hangulatával van összefüggésben. :) Mikor nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott, akkor tuti hallja minden gondolatát. De ha mérges, és még a szemszíne is megváltozik, akkor nem...
    Alice karakterét nagyon eltaláltad, nagyon tetszik a kotnyelessége, és persze mindig neki van igaza.
    Próbáltam kritikus szemmel olvasni a történetet, de jól össze van rakva, nem unalmas, sőőőőt! Nem nagyon emlékszem, hogy lennének benne olyan részek, amit inkább átugortam volna (pl. a NEW MOON-ban voltak). Szeretem, hogy van benne sok párbeszéd, és nem túl sok leírás, pont amennyi kell.
    Először furi volt, hogy ennyire egy szálon fut Bella - Edward, és Beth - Jaed története, de Jaed megjegyzéseivel nagyon tetszik. Kedves Fiú! Sajnálom, hogy a remek családja ellenére ilyen önostorozó gondolatai vannak. De majd csak kinövi. :)
    Szal várom a folytatást, és sok sikert a továbbiakban.
    Keresem a többi írásodat is. Egyiken másikon már túl vagyok, majd azokat is kommentezem :)
    További szép napot!
    kitti333

    VálaszTörlés
  12. Szia,nagyon jó lett.Nekem már régóta van egy gyanúm mi történik Jaeddel,fogadni is mernék rá,a tünetei alapján legalább is de remélem hamarosan kiderül jól gondolom-e.

    VálaszTörlés
  13. sziia:D:D

    háát igen!!komolyan mondom,én már nem tudom,hogy mit írjak!!annyira a hatása alatt vagyok,hogy nem jönnek a szavak.A gondolatok megvannak,de amikor szavakba kellene önteni,semmi...!!X(X(

    Jaed meg...ennivaló:X:X:X:X


    siess a következővel!!!
    puszi:Mse07:D:D:D

    VálaszTörlés
  14. Szia Aby!

    Egy slukkra olvastam el az eddig megírt fejiket, és nagyon tetszik! Imádom, és várom, hogy folytasd :)

    Anizamara

    VálaszTörlés
  15. Sziia:D
    énis azt csináltam mint Anizamara:D xD
    nagyon jóó ez a töri:D
    énis váárom a folytit:D

    VálaszTörlés
  16. SZia Aby!
    Tegnap találtam rá az oldaladra,és hajnali háromig tapadtam a monitorra.Akkor szomorúan vettem tudomásul,hogy -remélem csak egyelőre-nincs tovább.Nagyon tetszik a történet,Jaed iróniája,Beth - imádom őket,a Twilight kicsit másképp.A kapcsolatuk,a kis titkaik,ahogy megnyílnak egymás előtt,a romantikus szál elbűvöl.Mellette a másik kedvencem az Edward-Jaed-Alice "párbeszédek",az Edward-Jacob játszmák.De az egész Cullen család,a humorukat imádom.Látom június óta szünetel a történet.Kérlek folytasd mihamarabb!

    VálaszTörlés
  17. Ez Ez Ez... Egyszerűen csodálatos, olyan érzelmeket ébreszt bennem az írásod amiket azt hittem mélyen eltemettem magamban. Alig várom a következő fejezetet! Kérlek folytasd még sokáig mesélj nekünk. Annyira várom már!!!

    Aniron

    VálaszTörlés

Copyright

myfreecopyright.com registered & protected