A Full Moon blog bemutatkozik


Kedves Látogató!


Üdvözöllek nálam!

Ezen a blogon egy teljesen új történetet olvashatsz, és egy teljesen új főhős mindennapjait kísérheted figyelemmel. :)

15 év telt el a Breaking Dawn óta.
Nessie felnőtt, és Jacobbal összeházasodtak.
Hamarosan gyermekük is született, egy kicsi Jake. :)
A Jaed Cabil Black nevet kapta. Nessie adta neki ezeket a különös keresztneveket, követve édesanyja, Bella példáját, ő is mozaik neveket alkotott.
Jaed = Jacob + Edward
Cabil = Carlisle + Billy

A fiú gyorsan fejlődött, de nem annyira, mint Nessie.
5 év alatt 16 éves tinédzser lett belőle, és ekkor lelassult a folyamat.
Senki sem tudja, miért. Valószínű a farkas génekhez lehet valami köze.

Nessie, Jacob és Jaed Forksban élnek Billyvel.
Jake Esme segítségével átalakíttatta a házat, hogy kényelmesen elférjenek.

Jaed a Forksi gimibe jár. A rezervátumit túl unalmasnak találta. Természetesen a többi diák tart tőle, és ezt ő túlságosan is élvezi.

Nos, hogy mi történik ezzel a titokzatos ember-, vámpír- és farkasgénekkel megáldott fiúval?

Itt megtudhatjátok. ;)
A történet címe
full moon vagyis telihold .
A friss fejezetek felkerülésének időpontjáról a főoldalon tájékozódhatsz. :)

Jó olvasást! :)

Érezd jól magad nálam, és kérlek, írj kommentet!!! :)

Köszönöm!


Abigel


Characters of the story



Idézet

„Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.”

Charlotte Brontë

2010. május 14., péntek

4. Változás (2. rész)




Ajánlás:


A Full Moon teljes 4.  fejezetét Drága Olvasómnak, Atyusnak ajánlom nagyon nagyon nagyon nagyon sok szeretettel és őszinte hálával!

Köszönöm a meglepetést! :)
Köszönöm, hogy elkészítetted ezt a fantasztikus dizájnt az oldalhoz! :)

Sok puszi Neked!
Köszönöm, hogy velem vagy! :)

Aby




FURA ÉRZÉSEK KAVAROGTAK BENNEM. A kétségbeesés és a tanácstalanság váltakozva támadták meg az elmémet.

- Minden rendben lesz! – mormolta nyugtatólag dédapám átkarolva a vállamat, miközben felállva a karosszékből az ajtó felé fordultam.

„Bárcsak a próféta szólna belőle!” – sóhajtottam magamban, majd a megbékélés jeleként halványan mosolyogva bólintottam neki.


Túl voltam a kínos pillanatokon, de egyáltalán nem könnyebbültem meg. Az agyamban cikázó, baljós gondolatok felkavarták a gyomromat, a látásom elhomályosult, iszonyatos migrén kínzott. A homlokom mögött lüktető fájdalomtól egy pillanatra megtántorodtam.

„Jaj, csak most ne! Nem akarom még, hogy tudjanak róla!!”

- Jól vagy, Fiam? – kérdezte Carlisle aggodalmas hangon.

- Persze. Biztosan a vérvételtől van – hazudtam rezzenéstelen arccal.

„Hah! Micsoda képmutató vagy, Jaed! Inkább higgyen táposnak, mint érzelgős bolondnak??? Nagyszerű! Add csak be a dédapádnak, hogy egy kis tűszúrástól sápadttál el így, nem pedig a félelemtől, hogy elveszítheted Beth-t!”

- Jól vagyok – jelentettem ki már rendezett arcvonásokkal, alig feltűnő mosollyal a szám szegletében.

Ekkorra szerencsére a rosszullétem elmúlt, olyan hirtelen, amilyen hirtelen jött.

Nem akartam, hogy Carlisle aggódjon értem. Senkinek sem akartam a családomban kellemetlenséget okozni azzal, hogy feltárom előtte a képzelgéseimet, amik oly’ rendíthetetlenül ostromolták a józanságomat.
A zsigereimben éreztem, hogy valami… valamiféle változás közeleg… olyasmi, amit nem vagyok képes szavakkal leírni.

„Ne képzelődj már, Mutáns! Elég legyen! „…változás közeleg…” Nah ja!!” – gúnyolódtam magammal. –„Mi van? Te is felcsaptál jósnak? Hagyd ezt Alice-re, Jaed! Neki nyilvánvalóan jobban megy! A vészmadárság nem a te szereped!!”

Carlisle arcáról eltűnt az aggodalom. Úgy gondoltam sikerült meggyőznöm, hogy csak a vérvétel okozta a szédülést.


A nappaliban Esme és a szüleim fogadtak minket.

- Szia, Drágám! – sóhajtott gyengéd hanglejtéssel dédanyám szorosan magához ölelve.

- Szia, Nagyi! – viszonoztam az ölelését.

Esmének kifejezett kívánsága volt, hogy így szólítsam, anyával együtt. Én pedig nagyon szerettem látni a meghatottságtól boldog arcát, amikor ajkaimat elhagyta ez a szó.

- Minden rendben? – kérdezte Esme, miközben anyáékkal együtt feszülten várakozó pillantással fürkészte Carlisle arcát.

- Igen – válaszolta dédapám kurtán, elégedett mosollyal az arcán.

Látszólag ettől mindenki megkönnyebbült.

- Akkor mesélj el mindent, Kisfiam! – nézett rám Esme áhítattal.

Rajtunk, négyünkön kívül senki sem volt a házban. Bella és Edward, illetve Rose és Emmett nyilvánvalóan kettesben ütötték agyon a számunkra oly’ végtelen időt.
Emmett még a menzán diszkréten közölte velünk, hogy az iskola melletti erdőben találkozik Rose-zal. Ahogy kimondta, már el is viharzott.
Jasperről és Billyről nem tudtam merre járnak. Alice pedig… Beth-szel volt.

„Egyetlen panaszos szó az Angyalom szájából, és széttépem azt a kis pattogó nikkelbolhát!” – somolyogtam ravaszul, ahogy eszembe jutottak. – „Haha, vajon milyen képet vágna Alice, ha vicsorogva ráugranék? Ha még élne, biztos szívinfarktust kapna, hiszen nem látná előre, mire is készülök!!” – szaladt egy pillanatra fülig a szám.

Lezserül elnyúltam a kanapén, majd fesztelenül regélni kezdtem az életemet felforgató szirénről. Anya és Esme elrévedve itták minden szavamat, Carlisle őszinte csodálattal figyelt engem, Apa pedig néha-néha belekacagott a történetbe, elismerését „Ez az én fiam!” felkiáltásokkal közvetítve a fejembe.
Aprólékos részletességgel meséltem el nekik az első találkozásunkat a parkolóban, az első közös óránkat, az ominózus esetet, mikor azok a pancserek elvették Beth táskáját, az estét, amikor moziba vittem… Ennek a csodálatos, öt napnak a történései kifinomult színességgel, tökéletesen kidolgozott filmként peregtek előttem. A szemben lévő fehér fal kifogástalan vetítővászonnak bizonyult.

„Ennél élénkebb csak akkor lehetne, ha itt lenne melletted! Perverz egy disznó vagy te, Jaed!”

- Nagyon kedves lány lehet – mondta Esme az elragadottságtól ellágyult hangon, mikor befejeztem a mesélést.

- Szerintem is – értett egyet Anya örömteli mosollyal az arcán.

- Igen, az – terült szét az én képemen is egy széles vigyor.

A kétségeim, mintha elpárologtak volna, Beth lénye vette át a helyüket. Betöltötte a tudatomat, minden mást könyörtelenül kiűzve belőle.

- Apa, Anya! Kérdezhetnék valamit? – fordultam feléjük őszinte kíváncsisággal.

- Persze, Kölyök! – dörmögte Jacob apai szigorral a hangjában.

- A bevésődésről lenne szó… – kezdtem óvatosan.

Fényt akartam deríteni Beth rejtélyes ragaszkodására hozzám. Tudni akartam, hogy a farkasok eme jellegzetes tulajdonságához van e köze. Carlisle és Esme előtt nyugodt szívvel rá mertem kérdezni.

- Te is éreztél valami hasonlót Apa iránt, Anya? Számodra is volt ennek valami különös jele? – kérdeztem végül valódi kíváncsisággal.

Tartottam tőle hogy Anya, Apa előtt nem lesz majd teljesen őszinte velem, de akkor majd rákérdezek négyszemközt, ha alkalmam adódik rá. Most nem akartam az édesanyámat félrehívni, nehogy elhamarkodott következtetéseket vonjanak le, és feleslegesen aggódni kezdjenek.

„De az rendben van, hogy kínos helyzetbe hozd a szüleidet, igaz Jaed? Talán megbocsájtják neked a tapintatlanságodat, hiszen elvesztetted az eszedet. Emiatt a bíróság előtt is sokakat mentettek már fel!” – korholtam le magam gondolatban.

- Hát, Kicsim… – nézett rám Anya elgondolkodva. – …azt hiszem, igen. Mint azt te is tudod, apád már akkor bevésődött, mikor a születésem után közvetlenül meglátott engem. Ahogy cseperedtem, az én érzéseim is egyre erősödtek iránta – vetett egy futó pillantást Jacobra, miközben megszorította a kezét, amelyben az ő keze pihent már akkor, mikor Carlisle-lal beléptünk a nappaliba. – Eleinte csak annyit éreztem, hogy nagyon rossz, amikor nincs velem. Fizikai hiányként éltem meg, mintha hiányozna egy testrészem vagy egy létfontosságú szervem. Persze, sokáig nem értettem ezt az érzést, csak akkor, amikor felnőttem, akkor értettem meg igazán – tartott egy pillanatnyi szünetet az arcomat fürkészve. – De miért kérdezed?

„Na, most légy okos!... Ugyan, Jaed! Mondd meg az igazat!  Beth-t választottad, már nincs mit tagadni!... Ez a vallomások ideje… úgy tűnik…”

- Csak… – köszörültem meg a torkomat. – Beth azt mondta, hogy nagyon nehéz neki távol lennie tőlem, illetve, hogy bízik bennem teljesen. Hallottam a gondolataiból is, hogy nem érti az érzéseit. Ezért… ezért kérdeztem – mondtam zavartan.

Anya és Apa csodálkozó pillantást váltottak.

- És te, Fiam? Te is éreztél valami különöset, mikor először megláttad? – kérdezte Jacob felém hajolva.

- Azt hiszem… Nem tudom – csóváltam meg a fejem. – Nem vagyok biztos benne. Furcsán éreztem magam, ösztönösen szedtem össze a szétszóródott jegyzeteit. Képtelen voltam gondolkodni – vallottam színt. – De nem szűnt meg körülöttem a világ vagy ilyesmi. Intenzív érzés volt, de… – nyeltem egy nagyot. – a vére illatától… – mondtam ki végül a nyilvánvalót, miután összeszedtem minden bátorságomat.

„Gratulálok, Mutáns! A drakulás részt nem lehetett volna kihagyni? Nem hallgathattad volna el, hogy micsoda egy szörnyeteg lakozik benned???... Hiszen ezzel egyébként is tisztában van itt mindenki!... Még te is!”

- Valószínűleg a vámpírgénjeid kerekedtek felül rajtad akkor – állapította meg Carlisle mellékesen.

- Szerintem is – helyeselt Renesmee. – Emiatt ne lógasd az orrod, hiszen eddig is inkább vámpír voltál, mint farkas – ölelte át a vállamat, majd a mellkására vont. – Ez a kislány pedig kihozza belőled… az embert – az utolsó szót a fülemhez hajolva susogta. – Őszintén szeret téged. Minden reakciója ezt bizonyítja. Igaz és boldog szerelem lesz a tiétek, ahogy a miénk édesapáddal – simogatta gyengéden a hajamat, miközben én egyre szorosabban bújtam hozzá. – Higgy nekem! – kérte reményteli hangon.

Ezek a szavak megnyugvást hoztak számomra. Hallottam és láttam már tőle egyszer őket. Amikor a Volturi eljött hozzánk, hogy megnézzenek maguknak. Anya karján ültem, reszkető kezekkel öleltem át a nyakát, az arcomat selymes, a napfényben vöröses fénnyel csillogó hajzuhatagába rejtve, miközben az egyik Volturi, Aro felé lépdelt. Apa farkas alakban kísért minket.

- Minden rendben lesz! Higgy nekem! – suttogta teljes meggyőződéssel nekem, karjaimat lefejteni igyekezve a nyakáról, miután megállt.

Igaza lett. Minden rendben volt. Nem történt semmi baj.

„Talán most is igaza lesz!” – nyugtattam magam. – „Ne légy hülye, Jaed!... Nyilvánvaló, hogy nem lehet igaza! Ekkora marhaságot! Ezt te sem gondolhatod komolyan, Barátom!” – csapott arcul a kegyetlen valóság, megfosztva a remény halvány szikrájától is.

Anya szeretetteljes ölelése a segítségemre sietett, elűzte a komor gondolatokat, fáklyát tartva nekem, megvilágítva a gyászos sötétséget.

- Köszönöm – motyogtam távolabb húzódva tőle, mélyen belenézve melegséget sugárzó csokoládé barna szemeibe.

- Fel a fejjel, Kölyök! – dörmögte Jacob, miközben vadul összeborzolta a hajamat. – A Blackek mindent átvészelnek! – kacsintott rám széles vigyorral.

„Na! Témánál vagyunk! Még szerencse, hogy Edward nem hallotta.” – emeltem tekintetemet az ég felé.

Biztosra vettem, hogy a nagyapámnak lenne hozzáfűzni valója a „Blackek” kifejezéshez.


Az idő úgy éreztem csigalassúsággal telik, Alice talán mindörökre fogságba ejtette Beth-t? Tudtam, hogy semmi baja nem eshet, mégis gondterhelten nyomogattam a billentyűket a telefonomon.
Anya a konyhában épp vacsorát készített nekem és apának, tekintettel az utóbbi napokban gyökeresen megváltozott étkezési szokásaimra.

- Hahó! – hallottam meg Seth hangját a verandáról.

Elmerültem a gondolataimban, meg se hallva, hogy valaki közeledik.
Seth-tel vasárnap óta – mióta Alice megérkezett közölve velem, hogy szerelmes leszek – nem is találkoztunk. El sem köszöntem tőle aznap. Elviselhetetlen lelkifurdalásom támadt, hogy így elhanyagoltam a legjobb barátomat.

Villámgyorsasággal teremtem az ajtó előtt.

- Helló, Seth! – tártam szélesre a bejáratot fülig érő vigyorral a képemen.

- Szevasz, te elveszett! – köszöntött enyhén szemrehányóan.

- Szia, Kölyök! – lépett apa mellém a konyhaajtónak támaszkodva.

- Helló, Jake! – vigyorgott Seth.

- Kerülj beljebb! – invitálta be Apa egy laza karmozdulattal a konyha felé intve.

Mindhárman a konyhaasztal köré telepedtünk, miközben Anya a vacsorával foglalatoskodott. Jókat nevettünk, ami elterelte és lekötötte a gondolataimat.

- Nahát, kit látnak szemeim! – mondta Edward a konyhába lépve Bellával az oldalán.

- Szevasz, Vámpírtesó! – fordult Seth a nagyapám felé a magasba tartva a tenyerét.

- Szia, Kutyuli! – csapott Edward a tenyerébe huncut vigyorral a képén.

Edward és Bella megálltak a konyhapultnál. Edward, úgy tűnt, szeretné ugratni a jelenlévő két négylábút. Bella jóindulatúan hagyta kibontakozni. Anyához lépett a tűzhely mellé felajánlva a segítségét a vacsorakészítésben.

- Te is kérsz, Seth? – kérdezte Anya felénk fordulva.

- Igen, köszönöm – válaszolta Seth, miközben felcsillant a szeme megpillantva a hatalmas marhahús-szeleteket.

- Jó lesz, ha dupla adagot sütsz, Drágám! – figyelmeztette Edward nevetve Anyát, látva a „farkaskölyök” mohó arckifejezését.

„Csak irigykedsz, Pióca, mert te sosem érezhetsz ilyen mennyei ízeket!” – szemtelenkedett vele Apa.

- Te sem érezhetnél, ha nem a lányomat veszed el – felelte neki nagyapám somolyogva. – Pont olyan otthonosan mozog a konyhában, mint az édesanyja – nézett lágy tekintettel élete párjára.

„Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” – vont vállat Jacob.


„Még megvan a ház mögött a játszótér, ha esetleg az ovisok odavágynak!” – üzentem nekik a fejemben, – már megint én éreztem magam felnőttnek – szemeimet forgatva.

„Ugyan már, Pajti! Nem ismerek rád! Talán durci bogyót vettél be?” – vihogott bele Seth a gondolataimba.

„Valahogy egyre jobban kezdesz emlékeztetni...” – sandított Jacob félszemmel Edwardra – „ valakire, Fiam!”

- Szálljatok le a gyerekről, Korcsok! – kelt nagyapám azonnal a védelmemre. – Nehéz megbirkóznia a helyzettel. Ne nehezítsétek meg neki még jobban! – korholta le őket.

„Köszönöm, Nagyapa! De úgysem fognak leszállni rólam!” - komorult el az arcom egy pillanatra, ahogy Beth angyali arca megjelent lelki szemeim előtt.

„Hallottátok ezt?” – nevetett fel Jake. – „Fiam, a jómodor és a Black-név nem éppen jóbarátok.” – vetett rám játékosan egy rosszalló pillantást.

- Miért is nem lepődöm meg ezen? – kacagott Edward.

- Fiúk! Elég legyen! – szólt rájuk Anya erélyesen, mialatt feltálalta nekünk a félig átsütött steaket.

- Szerintem is kijátszottátok magatokat mára – bökte oldalba Bella Edwardot a könyökével, ahogy mellé lépett.

Nagyapám mosolyogva ölelte át beleegyezése jeléül.

Ebben a pillanatban mindannyian meghallottuk a Porshét, bömbölő motorral közeledni.

„Alice nem fogta vissza magát?! Csak egy rossz szó és…”


- Helló mindenki! perdült be közénk Alice.

Gyanakvó, egyben aggodalmas tekintettel fürkésztem az arcát.

- Nyugi, Jaed! tartotta maga elé nagynéném a karjait védekezően. Életben van! kacsintott rám pimaszul.

Anya és Bella felnevettek, Apa kezeit a mellkasán összefonva szemeit megforgatva felsóhajtott.

- Szerencséd durcáskodtam.

- Azért jobb lesz, ha a saját szemeddel is meggyőződsz róla intett óva Edward.

- Szerintem is bólintottan megenyhülve.

- Kiről van szó? - érdeklődött Seth.

- Alice ma elvitte a barátnőmet vásárolni válaszoltam egyszerűen lazán megvonva a vállam.

Először hagyta el az ajkaimat a barátnőm kifejezés Beth említésekor, mire hirtelen melegség járta át a testemet, a szívemben összpontosulva.

Mivel Seth-nek még nem volt tudomása Beth-ről, emiatt beszéltem Róla így, illetve valahogy szükségét éreztem az összetartozásunk kinyilvánításának. Elsősorban saját magam megnyugtatására.

- Ó bámult rám meglepettem. Te becsajoztál? hitetlenkedett.

Egy hirtelen mozdulattal erőteljesen a vállába bokszoltam kifejezve nemtetszésemet a szavaira.

- Áúú! méltatlankodott, morcosan dörzsölgetve az ütés helyét.

- Nem is ütöttem nagyot! kacsintottam rá vigyorogva. Holnap megismerheted jelentettem ki egykedvűen. Feltéve, ha van kedved lejönni velünk a partra? sandítottam felé apró mosollyal a szám szegletében.

- Naná! kiáltott fel azonnal széles vigyorral az arcán. - Hogy a fenébe ne lenne! - bökött felém a villájával.

A jelenlévők gondolataiból elégedettség sugárzott felém. Mindannyian osztoztak a boldogságomban, én pedig kezdtem megfeledkezni a komor valóságról. Arról, hogy valójában mekkora veszélyt is jelentek a szívemet rabul ejtő, törékeny Angyalomra. Kínzó gondolataimat elzártam elmém legtávolabbi zugába, hogy Beth lénye lehessen az egyetlen, amely beragyogja.

12 megjegyzés:

  1. Szia Abigel!
    Nagyon jó lett ez a feji is. Nagyon tetszett a Konyhai jelenet. Végre szerepeltek Nessie-ék is. Szuper lett. Üdv.: Rozi

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Jó volt így olvasni, főleg, hogy nagyon vártam már a frisst. És az anya-fia jelenet nagyon édes volt... még édesebb, mint telefonban (bár még mindig a te előadásodban a legjobb :D ). jaj, nagyon jó volt az egész.

    Várom nagyon a folytatást, és a démonos novit is :)
    Meg hogy megint együtt csavarogjunk és ROBogjunk, meg minden :D

    Pusz: Stigu _@/"

    Ui.: Bocsi, hogy csak ilyen rövidet írtam, de vár az angol... :I

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Tetszik Jaed gondolkodása a kettőség ami jellemzi őt nem tud dönteni teljes a zavar káosz..És mégis sokan segítenek neki hogy el tudja dönteni ezt az egészet ugyanakkor mégis teher ez neki mert nem akarja hogy a család tudjon az ő káoszáról...
    A bevésődése pedig Beth ebben biztos vagyok..
    A konyhai jelent pedig nagyon jó lett jó nagyokat kacagtam rajta:):)
    Alice mint egy kis kobold katona lány jelenti hogy a lány túlélte a vásárlási hóbortját ám szerintem kétszer is meggondolja hogy elmenjen e vele legközelebb is:P
    Várom ahogy a két ifjú szerelmes újra találkoznak:):)
    Jaed kis beszökése tisztára mint a nagyapja:P:P
    Gratulálok!!
    Melinda

    VálaszTörlés
  4. Szia Nővér!
    Jajj annyira tetszett!
    A kedvencem a konyhás rész volt, meg a gondolatok.
    Imádtam, ahogy Edward és Jaed hallják a többiek belső poénjait, isteni volt!
    Jacobnak igaza van, Jaed kezd kissé Edwardosodni, de azért még benne él a Black-rész is, és én így szeretem ;)
    Team Jaed :)

    Puszi: Nóri-húgod

    VálaszTörlés
  5. Szia Lyányom!

    Olyan nehéz mostanában nekem komiznom, hiszen már mindent elmondok menet közben, ahogy készül a fejezet. Olvasás közben mindig arra gondolok, vajon a többiek is fetrengeni fognak-e a nevetéstől ott,ahol én, netán elkomorul az arcuk, észreveszik-e a hátsó gondolatokat, a kétértelműséget. Ilyenkor megnyugszom, mert jó munkát végeztél, és talán én is.

    Azt mondtad, nekem pár napja, hogy unalmas a feji. Én pedig, emlékszel, azt, hogy kell 1 kis családi kupaktanács megint...igazam volt.

    Sok puszi, mert megint nagyon jót alkottál az Alteregó-val együtt.

    Terra (Anya)

    VálaszTörlés
  6. Szia!

    Most erre mit mondjak? Mit mondjak, mikor már mindent elmondtam az eddigi kommentjeimbe, és személyesen is?!
    Szeretem, imádom és még többet és többet akarok belőle! :D

    A konyhás jelenet volt nekem is a kedvencem! Hú, az nagyon jó volt! :D

    Egyet értek Stiguval, Anyádra (Terrára) meg hallgass, mert nagyon jó lett ez a fejezet. Nem kell az, hogy minden részben akció legyen. Az ilyen kis light-os részek is olyan jók tudnak lenni, ha jól megírják, és te jól megírtad! ;)

    Pusz, Kriszti
    (Team Jaed2 - Tudom, hogy érted :D)

    VálaszTörlés
  7. Szia Drágám!
    Nem bírtam ki, hogy ne olvassam el. Bár már nem vagyok annyira rosszul (lelkileg),mint délután voltam, ez most nagyon kellett a lelkemnek! Nagyon köszönöm, mert visszahoztad a kettéhasadt szívem egy elveszett darabkáját! Köszönöm, hogy nekem ajánlottad ezt a fejezetet, egyre inkább ezt szeretem a legjobban mind közül.
    Én is imádtam a konyhás részt, hiányoztak már a többiek. Jó volt bepillantani a "szokványos" családi életükbe.
    Jaed nem kevés öniróniával áthatott gondolatain én is jókat mosolyogtam (most nem is tudok jobbat). Szuperek a gondolatban zajló párbeszédek és poénkodások!
    Nagyon kíváncsi vagyok, Jaed mikor fedi fel a titkait Beth előtt? És arra is, mi okozza a vétel akadozását?
    Várom a következőt!
    Szép álmokat! Puszillak:
    Atyus

    VálaszTörlés
  8. Hát ez... ez... atya... úr... isten!
    Nagyon tetszett!! Imádtam! Tényleg!
    Jead elmondta végre jakenek, Nessienek és esme,Carlisenak a Beth-es dolgot. Áh, és ott volt a DB-ből a kedvenc szereplőm is: Seth :D
    A többi farkas hol van? :D Nagyon jó, amikor Edward-Jake cukkolják egymást. Eszméletlenül jópofa és vicces... :D

    Várom a következőt: Ella húgod :D

    VálaszTörlés
  9. Szia!

    Nos én is eljutottam eddig. Bocsi, hogy csak most, de a péntekem az a fel-le rohangálással járt, a hétvégét meg Pécsen töltöttem.
    Szóval tetszett a fejezet. Mindig imádom az Edward-Jake jeleneteket. Tök jó, hogy folyton húzzák egymás agyát. :D Meg azt is szeretem, amikor Jaed magával vitatkozik. :D
    Bocsi, hogy most csak ennyi voltam, de késő van, és két hete nem aludtam ki magam. Úgy örülök, hogy holnap addig alszom, ameddig akarok. :D Imádtam a fejezetet, remélem hamar sikerül majd beszélnünk.
    Vigyázz magadra!

    Pussz: Fummie :)

    VálaszTörlés
  10. Kedves Aby!

    Az az igazság, hogy ezt a történetedet nem akartam elolvasni, mert azt gondoltam, már ez olyan távoli, hogy Renesme gyereke, ez engem már nem érdekel.
    De ahogy a napokban olvastam a többi történetedet, egyre jobban tetszettek az írásaid.
    Amikor elfogytak úgy gondoltam, esetleg beleolvasok. El kell mondanom, hogy annyira tetszett, hogy nem tudtam letenni, pedig már éjjel negyed kettő van.
    Alig várom a következőt.
    Írásaid belopták magukat a szívembe Alice mellé.

    Puszi Judit

    VálaszTörlés
  11. sziiia:D:D:D
    szóóóval:elolvastam az egész történetet, és a véleményem csak annyi,hogy wooow wooow wooow wooow....
    ajj teh...ez mind annyira jóóó,annyira várom már a folytatást,h az már szinte fáááj!!!
    ahh de idétlen vagyok!!Még be se mutatkoztam:szal:Mse07,aki nagyon belezúgott az irásodba!!!egyenlőre ennyi:P:P
    wááá...hogy lehet ilyen szépen írni???
    nah...puszpusz:Mse07;))

    VálaszTörlés
  12. Szia Nővérkém!:)
    Végre itt vagyok :) A mai napom után huh, baromi jó volt végig olvasni ezt a fejeztet! Köszi, hogy több Nessie és Jake-et tettél bele:) Nagyon jól sikerült az egész. Kíváncsi leszek Beth hogy bírta azt a napot Alice-el:):D
    Millió Puszi: Húgod- Hencii

    VálaszTörlés

Copyright

myfreecopyright.com registered & protected