A Full Moon blog bemutatkozik


Kedves Látogató!


Üdvözöllek nálam!

Ezen a blogon egy teljesen új történetet olvashatsz, és egy teljesen új főhős mindennapjait kísérheted figyelemmel. :)

15 év telt el a Breaking Dawn óta.
Nessie felnőtt, és Jacobbal összeházasodtak.
Hamarosan gyermekük is született, egy kicsi Jake. :)
A Jaed Cabil Black nevet kapta. Nessie adta neki ezeket a különös keresztneveket, követve édesanyja, Bella példáját, ő is mozaik neveket alkotott.
Jaed = Jacob + Edward
Cabil = Carlisle + Billy

A fiú gyorsan fejlődött, de nem annyira, mint Nessie.
5 év alatt 16 éves tinédzser lett belőle, és ekkor lelassult a folyamat.
Senki sem tudja, miért. Valószínű a farkas génekhez lehet valami köze.

Nessie, Jacob és Jaed Forksban élnek Billyvel.
Jake Esme segítségével átalakíttatta a házat, hogy kényelmesen elférjenek.

Jaed a Forksi gimibe jár. A rezervátumit túl unalmasnak találta. Természetesen a többi diák tart tőle, és ezt ő túlságosan is élvezi.

Nos, hogy mi történik ezzel a titokzatos ember-, vámpír- és farkasgénekkel megáldott fiúval?

Itt megtudhatjátok. ;)
A történet címe
full moon vagyis telihold .
A friss fejezetek felkerülésének időpontjáról a főoldalon tájékozódhatsz. :)

Jó olvasást! :)

Érezd jól magad nálam, és kérlek, írj kommentet!!! :)

Köszönöm!


Abigel


Characters of the story



Idézet

„Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.”

Charlotte Brontë

2010. március 26., péntek

3. Együtt (4. rész)



BETH MEGREMEGETT A KARJAIMBAN; miközben ujjaimmal végigsimítottam a gerince mentén.
Mikor ajkaink szétváltak, nagyokat lélegeztünk. Ez most nem vad zihálás volt, csak apró, békés lélegzetvétel.

- Minden rendben, Édes? – kérdeztem lágyan, kisimítva gyengéden egy kósza tincset az arcából.

- Igen. – sóhajtotta mosolyogva.

Ettől a kínzó görcs, ami a gyomromba fészkelte magát, azonnal megszűnt. A szikla, ami eddig a mellkasomat nyomta, legördült onnan. Féltem, hogy előjönnek a rémképek, akár Ő irányít, akár nem. Szerencsére, nem így történt.

„Jaed, Te Idióta! Esetleg, mondd el neki, hogy épp egy mutáns korccsal csókolózik, akkor azonnal új rémképekkel gazdagodhatna szegény lány!”

Beth szótlanul az arcomat fürkészte, mire nekem ajkaim szegletében megjelent az a bizonyos félmosoly.

- Mi az, Kedves? – érdeklődtem összeszűkítve a szemöldököm.

- Semmi. – csóválta meg a fejét, lesütve a szemeit, mialatt az arca felvette a csodás halványpír árnyalatot.

„Nem tudom, hogy miért engedem Őt, ilyen közel magamhoz. Hiszen a városban senki sem kedvel minket. De Jaed – úgy ahogy annak idején Adam, mikor a nővérem annyi idős volt, mint én – most jött a sulinkba. De Adam nem volt idevalósi, de Jaed igen. Miért érzem, hogy megbízhatok benne feltétel nélkül, és azt, hogy nem tudok… nem vagyok képes távol lenni Tőle???” – tárta fel előttem titokzatos elméjének kapuját.

- Kérlek, Édes! Mondd el, mire gondolsz! – kértem lágyan.

„Jó próbálkozás, Mutáns! Nem mintha nem tudnád, ugye?”

- Csak… – rebegte. – arra, hogy… ez az egész… annyira… furcsa. – dadogta.

„Szóval ez a fura bevésődés szerű izé, nem csak rám van ilyen hatással, hanem Rá is??? Apa ilyesmiről nem beszélt, még anya sem említette soha, hogy rá így hatott volna…” – képedtem el magamban.

- Figyelj rám, Beth! – nyúltam gyengéden az álla alá, finoman kényszerítve, hogy a szemembe nézzen. – Annyiszor mondom el, ahányszor csak szükséges, és megteszek bármit, amire kérsz, hogy bebizonyítsam, hogy megbízhatsz bennem! – fogadkoztam.

- Én… – nézett rám, tágra nyílt szemekkel. – bízom benned.

„Olyan, mintha olvasna a gondolataimban. Hogyan lehetséges ez??? Vagy teljesen elment az eszem???” – morfondírozott magában.

Hopppááá!!! Jó lesz, ha vigyázol Jaed!! Lassan fény derül a titkaidra!”

- De fogalmam sincs, mi az oka. – folytatta, mialatt megcsóválta a fejét. – Hiszen alig ismerlek, mégis itt ülök az öledben „halál” nyugodtan. Nem értem magamat. – szűkítette össze a szemöldökét.

Annyira mókás volt, hogy akarva akaratlan, de kuncogni kezdtem.

- Nos… - emeltem a tekintetem a plafonra, tettetve, hogy nagyon elgondolkodtam a hallottakon. – azt hiszem, hogy ezt ki kellene vizsgáltatni. A nagybátyám, Carlisle, orvos. A hétvégén ideutazik. Akarod, hogy beszéljek vele egy alapos kivizsgálás ügyében? – sandítottam félszemmel felé.

- Naggyon vicces! – mondta megnyomva kicsit a gy betűt, próbálva mérgesen nézni rám, nem sok sikerrel.

Beth elnevette magát, mire én is követtem a példáját.

- SSS! – helyeztem az egyik mutatóujjam a saját, másikat az ő ajkaira. – Aludnod kellene, reggel iskola. – mormoltam.

Szerelmem a vállamra hajtotta a fejét, elhelyezkedve az ölemben. Egyik kezemmel átfogtam a derekát, másikkal a hátát tartottam. Gyengéden ringattam magunkat, hihetetlen béke árasztott el, akaratlanul is dúdolni kezdtem a Szépség és Szörnyeteg című Disney rajzfilm betétdalát.

„Ez a dal igazán találó! Mintha csak kettőnkről írták volna. Annyi a különbség csupán, Jaed, hogy Te nem változol a mese végén HERCEG-gé! Ez pedig eléggé eget rengető különbség, nem gondolod, Barátom???”

Figyeltem, ahogy Szerelmem légzése fokozatosan lassú, egyenletes ütemet vesz fel, átlebbenve az álmok birodalmába.

Vigyázva, hogy ne ébresszem fel, finoman az ágyra fektettem, a takarót köré tekerve. Feje a mellkasomon pihent, selymes hajzuhataga szétterült a garbómon. Gyengéden simogattam a hátát, mialatt arcát fürkészve egyre mélyebbre merültem kínzó gondolataim tengerében.

Elmélkedésemből Mad szöszmötölésének halk zaja térített vissza a jelenhez. Munkába készülődött már reggel 6 óra tájban, de még be akart nézni Beth-hez, mielőtt dolgozni indult volna. Gondolatait lépteivel karöltve meghallva, úgy döntöttem, kimegyek a kocsimhoz – máskülönben valószínű, semmiért nem hagyom magára az Angyalomat – a mai viseletemért.
Óvatosan kihúztam Beth feje alól a karomat, majd egy határozott, villámgyors mozdulattal kiugrottam az ablakon. Igyekeztem észrevétlen maradni, a környékbeliek többsége korán kelőként ebben az időben indult munkába.

Bellával való beszélgetésem ideje alatt, kotnyeles nénikém suttyomban pótkulccsal kinyitotta az autómat, és egy ruhászsákban bekészítette az öltözékemet a hátsó ülésre.
Mikor tegnap este beindítottam a kocsit, a házból gondolatban üzent nekem, hogy hol találom a másnapi ruháimat.


Kezemben a ruhászsákkal az ablak alatt – meghallva az ajtaját becsukódni Mad után – visszamásztam Szerelmem szobájába.

„Még jó hogy nem látott senki, mert ki látott már olyan idétlen betörőt, aki befelé viszi a szajrét!”

Halkan nyöszörgött, amikor magamra öltve a világoskék, hosszú ujjú inget és a sötétkék, koptatott farmert visszatértem mellé az ágyra. Álmában is ösztönösen belekapaszkodott a felkaromba.

Az ébresztőóra most is 7-re volt állítva, hagytam, hogy ma reggel normális körülmények között ébredjen.

„Milyen lovagias! Ma nem akarod eljátszani a „csipkerózsikás” akciódat? Határozottan fejlődsz, Jaed!”

Kissé távolabb húzódtam Tőle, nem tudhattam, hogy ébredéskor hogyan reagál a jelenlétemre.

Nagyot nyújtózkodott, hanyatt fekvésben. Mint egy kiscica – jutott eszembe róla.

- Jó reggelt! – motyogta rekedtes hangon, egyik szemével felém kukucskálva.

- Jó reggelt, Édes! – somolyogtam, lágy csókot lehelve a homlokára.

Mutatóujjával az ajkára mutatott, miközben még mindig csak az egyik szeme volt nyitva. Természetesen értettem a célzást, és azonnal engedelmeskedtem. Ajkaimat finoman az övéire nyomtam, mire a másik szeme is felpattant. Fogva tartva a tekintetét gyengéden megcsókoltam… elkezdődött egy új nap Vele.


Beth miután elkészülődött a fürdőben, lejött a földszintre reggelizni, amit ismét az én feladatom volt elkészíteni. Kéz a kézben indultunk a kocsimhoz. Kinyitottam Neki az anyóülés felőli ajtót, majd elfoglalva a helyem a volánnál, ujjainkat egymásba fűzve indítottam.

Amint leparkoltam, már tudtam, hogy egyetlen pillanatot sem vagyok hajlandó Nélküle eltölteni. A titkárság bejárata elé érve megkértem, hogy várjon meg az ajtó előtt.
Nem meglepő, hogy ebben is Edwardhoz hasonlóan cselekedtem. Bevetettem a vámpírságomból fakadó „sármomat”, és rávettem Mrs. Murry-t, hogy alakítsa át az órarendemet. Persze, azt még véletlenül sem árultam el neki, hogy mindezt a Szerelmem kedvéért kérem, ugyanis a gondolatai, miközben velem beszélt egy bizonyos téma körül forogtak. A harmincas éveiben járt, a maga módján még csinos is.
Már hozzászoktam a nőkre gyakorolt vonzerőhöz, nem jelentett számomra újdonságot. De ebben a helyzetben átéreztem, hogy a nagyapám számára miért volt terhes olykor.

„Amíg ilyen könnyen el tudsz intézni valamit, addig nem is olyan rossz ez a vonzerő! Igaz, Jaed? Na, csak valld be magadnak!!”

Elégedett vigyorral a képemen léptem ki a titkárságról. Beth értetlen tekintetével mit sem törődve kézen fogtam, magam után húzva az első óránkra. Az iskolában elválaszthatatlanok voltunk. Mint akik összenőttek.
Legnagyobb örömömre a közelségem nem volt Beth ellenére.
A tanítás eseménytelenül telt, a bunkó társaság nem próbálkozott semmivel, mivel mindvégig Beth mellett álltam teljes vállszélességgel, csak a szánalmas, rosszindulatú gondolataikat kellett valahogy eltűrnöm. De az Angyalom közelsége lehetővé tette, hogy megőrizzem a lélekjelenlétemet.
Tanítás után, mikor a parkoló felé sétáltunk, úgy tűnt Beth megkönnyebbült.

„Szegénykém! Ezentúl senki nem fogja bántani!!!... Na, na, Jaed! Várd ki a végét!... Ha megtudja… mi vagy! Ja, és mielőtt elfelejtenéd!!! Megkímélheted a barom osztálytársaktól, de a családodtól??? Elsősorban az öröktartós duracell elemmel ellátott Alice nénédtől???”

Alice hála az égnek nagyívben elkerült minket. Ebből a szempontból úgy látszik kicsit érettebb lett. Igaz, Edward megfenyegette, – amit Emmett gondolatai árultak el nekem – hogy vigyázzon, mert bennem farkas vér csörgedez, és én nem vagyok olyan nyugodt természet, mint ő. Ezen jót somolyogtam magamban: bár Alice néha egy bosszantó kis törpe, mindig is ő lesz a kedvenc nénikém. Rengeteget nevettünk, viccelődtünk együtt, mióta csak – ami nálam már pár naposan bekövetkezett – az eszemet tudom. Ahogy Edwardhoz, hozzám is ő áll a legközelebb, de Beth sokkal gyámoltalanabb és érzékenyebb, mint Bella, ezért egyelőre megkímélem attól, hogy eggyel több szörnyeteg legyen a közelében a kelleténél.

Kitártam Szerelmemnek az anyósülés felőli ajtót, majd megkerülve a kocsit, beültem a volánhoz.
Ujjainkat egymásba fűztem, majd indítottam.


- Megérkeztünk. – duruzsoltam lágyan, amikor leparkoltam Beth-ék feljáróján. Ma nem török ajtóstól a házba és jó fiú leszek, határoztam el magamban.

„Ha a hercege akarsz lenni, viselkedned is úgy illik! Okos fiú!!”

- Nem… - motyogta zavartan. – Nem jössz be?

- Nem. Most nem, Kedves! – válaszoltam elérzékenyülten.

„Pedig Mad-ék még nincsenek itthon… Hiszen már aludt is nálunk, akkor… most… miért nem akar bejönni? Legalább egy kicsit.” – üzente Szerelmem gondolatban, miközben elkomorult arccal lehajtotta a fejét.

Egész iskolaidő alatt hallottam a gondolatait, amire sehogy sem voltam képes épkézláb magyarázatot találni.

„Vajon mi változott? Hogy lehetséges, hogy most hallom??? Megjavult volna a képességem???” – morfondíroztam magamban egész álló nap.

- De este visszajövök. 10 órakor. – ígértem, miközben a haját eltűrtem a füle mögé, hogy láthassam az arcát.

- Megint bemászol a szobámba? – kérdezte kipirult arccal, felénk mosollyal rám emelve zöldes árnyalatú óceánszín tekintetét.

- Engedelmeddel. – suttogtam, lassan közelebb hajolva hozzá.

„Na, akkor a hercegnek „Astala Vista”? Ennyi volt?!”

Beth ajkai elnyíltak, kapkodva szedte a levegőt, a szíve kihagyott egy pillanatra, majd felbőgött a motor – elindult újra a Forma1-es futam az ereiben.

„Ez már a Spanyol Nagydíj!” – somolyogtam elégedetten magamban.

Ajkaimat lágyan az övéihez érintettem. Beth átkarolta a nyakamat, miközben én egyik kezemmel átfogtam a derekát közelebb vonva magamhoz, másik kezemmel a kormányon támaszkodva.
Nem akartam ráijeszteni, így amennyire – a hormonjaim vagy ki tudja mi engedték – csak lehet megfontoltan viselkedtem.
Beth nyelve bizonytalanul kalandozott befelé, követve a mozdulatait nyelvemmel incselkedő fogócskára hívtam az övét. Szemeiben az óceán vad hullámokat vetett, mélyzöld árnyalatban játszott a tekintete, a pupilláit teljesen elfedve.
Ajkaink csak akkor váltak szét, mikor már egyikünk sem bírta éltető oxigén nélkül. Mindketten vadul ziháltunk.

„Annyira jó lenne Vele maradni! Nehéz lesz nélküle még az a pár óra is!... Nahát, miket nem gondolok, hiszen csak pár napja ismerem. Ha Mad tudná, biztosan eltiltani Tőle. Azt mondaná megőrültem, hogy ilyen vakon megbízom ebben a városban bárkiben is.” – hallottam meg Beth szépséges hangját a fejemben.

- Nemsokára visszajövök, Édes! – mormoltam homlokomat finoman az övéhez nyomva. – Persze, csak ha valóban ezt szeretnéd. – mondtam biztatásra várva, mialatt Szerelmem arcát fürkésztem.

- I…igen… - motyogta kipirult arccal. – Igen, szeretném, ha visszajönnél. – suttogta alig hallhatóan.

- Rendben. – vigyorogtam. – Akkor este. – ígértem újra.

- Oké. – mondta zavartan.

Látszott rajta, – illetve jól kihallható volt a gondolataiból – hogy nem akarózik mennie, ahogy nekem sem éppen az volt a leghőbb vágyam, hogy magára hagyjam, de nem akartam teljesen egyedül lenni vele az üres házban. Nem akartam, hogy megrémüljön.

„Erre előbb kellett volna gondolnod, Te Elmeháborodott! Mondjuk akkor, mikor itt aludtál!... Megölöm Alice-t! Ekkora hülyeséget… „Ajánld fel…” – visszhangzottak a fejemben nagynéném szavai.

- Akkor, szia, Édes! – duruzsoltam, miközben lágy csókot leheltem a homlokára.

- Szia, Jaed! – mondta egy lemondó sóhaj kíséretében, majd ajkait búcsúzóul az enyémekre nyomta.

Kitártam neki az ajtót, áthajolva előtte, mikor megszakította a csókunkat. A gondolatai visszhangzottak a fejemben. Figyeltem, ahogy minden lépésnél visszafordulva a ház felé halad. Hátradőltem az ülésben, és hallgattam szívemet melengető gondolatait, amelyek körülöttem forogtak.

„Csak pár óra! Csak pár óra!” – ismételte magában – mint egy mantrát – újra és újra, mikor eltűnt a bejárati ajtó mögött.

„Most törheted a fejed, Mutáns!... Hogyan akarod elmondani Neki, hogy… hogy valójában a legnagyobb veszedelmet jelented számára???... Lassan csepegteted neki, kínozva, mint az elromlott vízcsap, vagy utánam a vízözön felkiáltással belevágsz a közepébe???”

Ezen a téren tanácstalan voltam, elvégre még soha senkinek nem kellett beszélnem a családomról. A hercegről szőtt álmaim pedig,… rohamosan fogyatkozásnak indultak.


Mikor hazaértem az összes családtag ujjongva fogadott, mármint a gondolataik. Elégedetten vigyorogtak rám.

„Mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne!” – forgattam meg a szemeimet durcásan, miközben besétáltam a nappaliba.

„Nem, nem az. De örülünk, hogy boldog vagy!” – fogta meg a vállamat békítőleg nagyapám, miután leültem mellé és Bella mellé a kanapéra.

„El kell mondanom neki, hogy…” – sóhajtottam fájdalmasan.

„Tudom. De jobb lenne, ha magától jönne rá. Ha esetleg, rávezetnéd. Talán az mindkettőtöknek megkönnyítené.” – javasolta Edward elgondolkodva.

„Már így is sejt valamit, legalábbis azt hiszi, hogy olvasok a gondolataiban, ami… igaz is!” – vontam vállat.

„Akkor, hamar rájön mindenre, ahogy Bella annak idején.” – sandított a nagyanyámra.

- Miről van szó? – kérdezte Bella az arcunkat fürkészve.

„Na, igen! Az ő figyelmét semmi nem kerülheti el!” – vigyorgott rám Edward ravaszul, majd homlokon csókolta.

- Semmiről, Kedvesem! Csak Jaed be fogja avatni Beth-t. Hamarosan. – mormolta vámpírfrekvencián.

„Nem mintha nem hallotta volna így is mindenki!” – vetettem rá egy rosszalló pillantást.

„Apád nem hallotta.” – kuncogott.

„Köszi! Sokat segítettél!” – néztem a plafonra.

Úgy tűnt, egyikük sem lepődik meg a hallottakon.

„Remek! Alice!” – szűrtem a fogaim közt.

„Jót akar neked! Hidd el! Csak hát… Alice már csak Alice!” – vont vállat Edward.

„Tudom. Nekem mondod!” – kacsintottam rá mosolyogva. – „Úgyis a végén nekem kell őt kiengesztelnem.” – pillantottam a nagynénémre, aki „Ugye, megmondtam!” örömtáncot járt a fejemben.

Igen, Alice megmondta!
Én pedig nagyon is jól tudom, milyen következményekkel jár ellene fogadni, amikor Edward elhagyta Bellát, – fittyet hányva nagynéném figyelmeztetésére – kis híján mindketten belehaltak. A nagyapámnak végül nem volt választása, – igaz előtte már beadta a derekát – át kellett változtatnia a nagyanyámat. Az ő példáján okulva, én ezt meg sem kívánom kísérelni.
Nem mintha nem kattogna az agyamban folyamatosan a keserű valóság.

„Jobb lenne neki nélküled!” – ismételte egy vészjósló hang újra és újra az elmémben, próbálva sötét árnyat vetni a boldogságomra.

Nem törődtem vele. Beth és én már együtt voltunk. Összetartoztunk, mint a tél és a jégvirág.
Ő jelentette számomra az éltető levegőt, ami nélkül nem létezhetnék. Már egyáltalán nem akartam távol maradni Tőle, a vészjósló hangot lenémítottam a fejemben. A zápor után felragyogott a szivárvány. A zápor az én vívódásom, hogy nem szabadna Belé szeretnem, a szivárvány pedig a szívemben ragyogott Beth lényének köszönhetően.

„Az angyal és a démon… Tébolyult ötlet! De nem úgy tartja a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást???”

10 megjegyzés:

  1. Szia Nővérem!
    Hogy én egyre csak önmagamat ismétlem! Ez s fantasztikus lett.
    Nagyon tetzsett benne a 'ki látott már olyan betörőt, aki befelé viszi a szajrét' és a 'spanyol nagydíj"-as rész. Azokat külön imádtam.
    Meg imádom Jaed-et meg Téged is, és remélem a következő fejezet is ilyen jó lesz, mint ez!
    Dehát mit reménykedek itt, amikor mindne írásod fantasztikus?
    Várom a kövit!
    Puszi: húgod: Nóri

    VálaszTörlés
  2. Hűűű...
    Nehezen jutok szóhoz, de muszáj lesz, ha már beígértem.:P
    Kezd kicsit uncsi lenni, hogy mindig agyon dicsérlek, de "sajnos" nem hagysz más lehetőséget. :) Nagyon-nagyon-... tetszett! Ez a nyugodt Jaedet nagyon csípem. Annyira édesek voltak együtt. :)Hihetetlenül jó érzés volt olvasni! Tetszett, ahogy Jaed bevetette a vonzerejét az órarend-átalakításnál. Bár kicsit hiányoltam Mrs. Murry gondolatait. :P :D
    Nagyon kíváncsi vagyok, miért nem hallja Jaed mindig Beth gondolatait, vagy miért hallja egyáltalán? Szuper, ahogy viszed a történet fonalát.
    Nagyon várom a kövi részt! Kíváncsi vagyok, hogy fogja Jaed beavatni Beth-t, és izgulok, hogy mit fog szólni hozzá!
    Szóval ismét fantasztikus lett! Köszönöm!
    Most megyek készülődni,mert elkések!:)
    Sok puszi!

    VálaszTörlés
  3. Sokat gondolkodtam, mit is írjak, hiszen az előttem lévők már leírtak mindent. Azt hiszem a közös pontunk már megvan. Én imádok olvasni olyan történeteket, amelyekben van izgalom, érzelem, fordulat és humor is! Te ezt megadod nekem! Szóval lassan beszélhetünk arról, hogy a rajongód lettem!? :)
    Nagyon várom a folytatást! Csak az jár a fejemben, hogy még, még, még és megint csak még!!!
    Pusszantalak!
    Juci

    VálaszTörlés
  4. Igen. Az ellentétek vonzzák egymást, és A történelem megismétli önmagát!? Már legelőször is ez jutott eszembe.Egyre jobban kíváncsi vagyok a frekvencia kimaradások okára? Nagyon szuper lett!KÖSZI!

    VálaszTörlés
  5. szia!!
    Oh azok az ellentétek, hogy én mennyire szeretem ezeket:)
    Örülök hogy Jaed bevall mindent Beth, szerintem ő is ugyan úgy fogja fogadni mint Bella majd a híreket:):)
    És jo kérdés amit az előttem író kérdezett: Mi az oka a frekvencia kimaradásnak??:)
    Kíváncsian várom a folytatást!
    Melinda

    VálaszTörlés
  6. Szia Nővérkém!:)
    Hát ez vmi iszonyatosan jó lett!!!
    A F1-es részt imádtam:D
    Annyira aranyosak együtt:) És a kövi fejire van egy tippem, de nem árulom el!:D Messze van még az a péntek, de tudom papírra vetett gondolataid le fognak nyűgözni, mint mindig! :)
    Millio Puszi: Húgod- Hencii

    VálaszTörlés
  7. Szia!

    Én már itthon vagyok, és megtaláltalak. :) Remélem, ti is épségben hazaértek holnap.

    Most úgy tervezem, hogy a "nincs több új fic, amit elolvasok az államvizsgáig" fogadalmam megszegem, és mivel nincs olyan borzalmasan sok fejezet, vagy hétvégén, vagy legkésőbb a jövő héten, ha már úgy tartok a szakdogával, elkezdem olvasni. Talán addigra lesz friss is, ha már most nem :)

    Addig kitartást, a hétvégén jó pihenést, és kedden jó "nézelődést". Remélem, láttok majd szép esküvői jelenetet :)

    Puszi: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  8. Jajjj! Nagyon nagyon szuper volt! Istenemre mondom... nagyon jól leírod Jead gondolatait, és amit Beth iránt érez. Huh, kíváncsi vagyok, hogyan mondja el neki, hogy mi is ő valójában, főleg, hogy hogyan reagál minderre Beth.. :)
    Imádom ezt a töridet, mert élvezet olvasni!
    Várom a folytatást!!

    Puszil: Ella

    VálaszTörlés
  9. Szia csajszi!

    Gondoltam ide is kapsz egy kommentet, ha már voltál olyan kedves/ari/rendi... hogy személyesen is felolvastad nekem (na jó, nekünk :P) az eddigi fejezeteket! :D
    Ez nagy élmény volt! :D Ennél jobb esti mesét még sose hallottam! :D

    Beth olyan kis esetlen, de közben meg imádni való. Jaed viszont... jaj nekem! :D Imádom, főleg, ahogy leíród. Imádom, hogy ilyen kis skizofrén! XD

    Azt hiszem eleget hisztiztem neked a cigi és egyéb szünetekben, hogy "folytasd most azonnal", hogy nem kell még egyszer leírnom, hogy FOLYTASD MOST AZONNAL!!!! :D

    Pusza, Kriszti

    VálaszTörlés
  10. Szia!

    tetszikngyon a történet ne hagyd abba várom frisst.

    Üdv:Nauri

    VálaszTörlés

Copyright

myfreecopyright.com registered & protected