EM BEKÁSZÁLÓDOTT A HÁTSÓ ÜLÉSRE; Alice pedig beült mellém.
Nem olyan sebességgel hajtottam, mint tegnap, de természetesen a sebességhatárt nem tartottam be.
Nem beszéltünk út közben, Alice nagyon koncentrált valamire, Em az ablakon bámult kifelé, én pedig elmerültem a gondolataimban. Kikapcsoltam a képességem, hogy ne halljam a gondolataikat. A családtagjaimmal már megtudtam tenni, sokat gyakoroltam.
Hétfő volt, szeptember. A tanév első napja. Az évnyitót kihagytuk. Mindannyian feleslegesnek tartottuk, hogy megjelenjünk. Hiszen Alice és Em tegnap - jobban mondva Emett ma - érkeztek, én pedig egyébként se jöttem volna el. Az eső szemerkélt, ami nagyon is megszokott volt erre. Mielőtt a sulihoz értünk volna szakadni kezdett.
Fél nyolc előtt járt 5 perccel. A parkolóban még alig állt pár autó.
- Oda parkolj! - utasított Alice a parkoló másik vége felé mutatva.
Bólintottam, és szó nélkül eleget tettem a kérésének.
Kiszálltunk, összeszedtük a cuccunkat, és épp indultunk volna befelé, amikor...
"Remélem, hamarosan kinövik ezek a kölykök a hülyeségüket, és békén hagyják végre!" - hallottam meg egy fiatal nő gondolatait.
"Remélem, nem aggódik értem nagyon. Van elég baja szegénynek nélkülem is!" - jött felém egy kamaszlány gondolata is. - "A fenébe! Újabb hülye tanév ebben a pokolban! De kibírom valahogy! Muszáj! Majd nem veszek róluk tudomást!" - folytatódott a gondolatmenet.
Egy kicsi, piros Chevrolet hajtott be a parkolóba. Egy kb. 10 évvel ezelőtti modell.
Kinyílt az anyósülés felőli ajtó, és egy korombeli, szőkésbarna, hosszú hajú lány szállt ki rajta.
Nem tudom, hogy mit kerestem még a parkolóban. Megint olyan érzésem volt, mintha lefagytam volna.
- Szia! - kiáltotta a volánnál ülő nőnek, miközben a nyitott kocsiajtóba kapaszkodott.
- Rendben. Akkor délután. - jött a nő válasza.
A lány nagyot sóhajtott, megpördült, és bevágta az ajtót, de ezzel a mozdulattal a kezében lévő mappát elejtette, és abból a papírok szanaszét szóródtak.
- Oh, hogy a fene! - motyogta alig hallhatóan, de én hallottam. "Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?" - folytatta gondolatban, és leguggolt, hogy összeszedje a jegyzeteit.
Hirtelen feltámadt a szél, és elsodort néhány lapot. Az egyik pont a lábamnál állapodott meg. De valami mást is felém hozott a szél, egy illatot. A torkom égni kezdett. Nagyot nyeltem, és a fájdalom végigszáguldott a nyelőcsövemen, aztán szétterjedt a testemben. A vérem felforrt, úgy éreztem, mintha lázas lennék. Az illat, ami megcsapott édes, zamatos és elképesztően hívogató volt. A lány vérének az illata.
Urrá tudtam lenni a szomjamon, hiszen tegnap vadásztam, és egyébként is jó voltam ebben.
De ilyen még nem történt velem.
Ösztönösen hajoltam le, nem is gondolkodtam, és felemeltem a papírt, a Bűn és bűnhődés elemzése volt rajta irodalomra, kis narancssárga virágokkal körülölelve. Az egyik nyári olvasmányunk, aminek az elemzését elvileg ma vettük. Ez az olvasmánylistán világosan a könyv címe mellé volt írva: "Az elemzésből jól készüljenek fel, mert az első tanítási napon ezt fogjuk venni, és kérdezni fogok! Mr. Brooks"
Odasétáltam emberi tempóban a lányhoz, aki még mindig "A fene!" és "A francba!" felkiáltások kíséretében gondolatban szedegette össze a jegyzeteit.
Leguggoltam hozzá, és az arcomon megjelent egy Edwardtól örökölt, jellegzetes vonás, a jól ismert félmosoly.
- Ez azt hiszem, a tiéd! - mondtam.
A hangom olyan lágy volt, mintha a legújabb áldozatomat cserkészném be. Ismeretlen volt ez a hang számomra, még sosem csináltam ilyet. Az illata még mindig égette a torkomat. Apró láng volt ez, jelezve a természetemet.
A lány zavartan emelte fel a fejét, és kikerekedett szemekkel nézett rám. Én még mindig mosolyogtam, és mélyen a szemébe néztem. Óceánkék szemei voltak, olyan volt, mint a horizont, ahol az óceán és az égbolt egymáshoz ér.
"Ez meg ki lehet?" - hallottam meg a gondolatait. - "Még sosem láttam, biztosan új diák. Remek! Újabb nagymenő, aki megkeseríti az életemet!" - gondolta, miközben óvatosan végignézett rajtam.
Nem értettem a gondolatmenetét, hogy mire érti, hogy meg fogom keseríteni az életét, de akkor meghallottam.
Három fiú, tőlünk 7 méternyire nagyokat röhögött. Feléjük fordítottam a fejem.
"Szerencsétlenke újabb éve!" - hallottam meg egy nyúlánk, szőke ficsúr gondolatait.
"Mennyire szánalmas!" - száguldott felém a barna, az előzőnél kissé vállban erősebb fiú gondolata.
"Ez már kezd unalmas lenni!" - jött a következő, aki egy fekete hajú, az előző kettőnél nagyobb darab kölyök volt.
A szemeim összeszűkültek, aztán rendezve vonásaimat visszafordultam a lányhoz.
- Az unokanővérem összeszedi a többi lapot, amit elvitt a szél. - próbáltam megnyugtatni, mert a gondolatai és a mozdulatai is nagyon idegesek voltak.
- Kö... szönöm! - hebegte, és ismét kikerekedett szemekkel bámult rám.
- Szívesen. - mondtam újra elmosolyodva.
Gyorsan összekapkodtam a még a földön heverő lapokat, - amiknek nagy részük már teljesen elázott - és felálltam. Kinyújtottam a lány felé az egyik kezemet, aki készségesen helyezte bele az övét, és én felhúztam.
Elhúztam a kezem, közvetlenül előttem állt. Farmer és egy keki színű felső volt rajta, ami kilátszott a citromsárga dzsekije alól. A haja rendetlenül omlott a vállára, az arca hófehér volt, - persze nem annyira, mint a rokonaimé - és a szeme... A szeme tökéletesen illett az arcába, olyan volt, mint két tiszta vizű, kis tavacska.
- A nevem Jaed Cabil Black. - mutatkoztam be mosolyogva.
- Én Elisabeth Katie Dawn vagyok. - mondta, és felhúzta az orrát.
"Nem értem minek kell a nevével kérkednie." - jött felém a gondolata. Felnevettem, erre ő csodálkozva nézett rám. Olyan lehettem, mint egy elmebeteg.
- Azt hiszem, hogy akkor neked is meggyűlik a bajod azzal, ha alá kell írni valamit. - jegyeztem meg mosolyogva.
- Igen. - válaszolta viszonozva a mosolyomat.
- Szerintem az irodalom óránk közös. - böktem az állammal a mappája felé.
- Aha. - sütötte le a szemét.
Alice mellénk libegett a kezében egy jókora papírhalommal, azok szerencsére elég száraznak tűntek.
- Megtaláltam az összeset. - mondta Elisabethre mosolyogva, és felé nyújtotta a paksamétát.
- Köszi! - válaszolta a lány zavartan, és Alicere emelte a tekintetét.
- Lisa vagyok. - folytatta nénikém.
- Beth. - mondta Elisabeth kurtán. - Igazából Elisabeth, de én csak így használom. - folytatta felém fordulva.
- Értem. - mondta Alice kedvesen.
Én csak bólintottam.
- Nekünk még be kell iratkoznunk. - mondta nénikém a szemembe nézve, aztán megragadta a karomat. - Még találkozunk. - bökte oda még Bethnek a válla felett.
- Hát akkor sziasztok! És még egyszer köszönöm! - kiáltotta utánunk zavartan.
A három fiú időközben eltűnt. Valószínűleg már elindultak az óráikra. Nem figyeltem igazán rájuk.
A titkárságon nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, 10 perc alatt végeztünk, és még volt 5 percünk beérni az óránkra.
Földrajzunk volt, amit kívülről fújtam. Unalmas volt. Alice-szel és Emmel a hátsó hármas padban foglaltunk helyett. Alice az egyik, Em a másik oldalamra ült. Úgy tűnt ez az óránk nem közös Bethszel. Magam sem tudtam miért, de ez elkeserített.
Nem akartam rákérdezni Alicere, hogy mi volt ez az egész a parkolóban, hogy tudja e, hogy miért viselkedtem így. Csak nem örököltem azt a hülye bevésődéses baromságot apától?
Nem, az nem lehet. Mikor megláttam Betht, akkor nem szűnt meg körülöttem a világ, és nem adtam meg neki az "univerzum közepe" címet. Nem, ez az érzés nem az volt. De akkor mi volt?
Nah végre...Már annyira vártam, hogy a lány is benne legyen. Amúgy tökjó lett, egyre kíváncsibb vagyok, hogy mi lesz. :)
VálaszTörlésAhjjajjjajjjj :D:D
VálaszTörlésMMMMMMMMMÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉGGGGGGGGGGG!!!!! :P:P
Fantasztikus lett :P:P:P
Végre ez a lány is benne volt.
Várom a kövit :)
Pusszancs(:♥
A chat-en azt kérted, h írjunk a srácról. Meglesz :)
VálaszTörlésSzóval szerintem maga a karakter edward-ra hasonlít, bár nem minden dolog egyezik. Kicsit Jake-re is hasonlít, és ez szerintem jó, hiszen így a felmenőire hasonlít. Amúgy rendes srácnak"tűnik", kíváncsi vagyok, h a történet folyamán mennyit alakul majd. :)
Húúúú!!! :)
VálaszTörlésÚgy örülök, hogy lejött, amit akartam! ;)
Edwardot és Jake-et akartam vegyíteni, azt akartam, hogy a kettőjük természete legyen.
Mert én mindkettőjüket imádom! :)))
Akkor átjött! :) Erre voltam igazából kíváncsi! ;))
Szia!:)
VálaszTörlésKértél, hogy írjam meg a srácról a véleményem :P
Szóval...
Jaed olyan nem is tudom..
Olyan mint Edward, mindenért magát hibáztatja.. és utálja azt ami/aki ő valójában.
De viszont Jake(L) vagánysága is "látszik" a jellemében.
A kettő ötvözete.
nagyon szeretem azt a részt pl. amikor Jaed az Edward féle féloldalas mosolyt említi..
Nagyon jól "megalkodtad" a "kis"srácot.
puszi: Hencii(:♥
Köszönöm, Húgi! ;)
VálaszTörlésJól esett, hogy megírtad a véleményed Jaedről. Millió puszi érte! :)
IMÁDLAK!!! ;)
Csók!
Aby